Fekete pillangó

Ismeritek az Omega Fekete Pillangó című számát?
És a klipje is megvan?

ITT megnézheted - szerintem fantasztikus. Egy helyiségben fogason összetekercselt kötél lóg, a tévé 13-as csatornáján pedig a zenekar egy mesét kezd nézni.

Egy gyerek kis hurkás lábával egy kietlen sivatagban battyog, kezében egy kötéllel. A gyerek lobogó hajú nővé cseperedik, a kötelet rendületlenül tartja vállán. A következő jelenetben egy szakadékot látunk, fölötte kötél ível át, a másik oldalán a távolban öt fehérruhás alak és egy ember áll. Egyikük behívja az embert az erdőbe, majd mind követik őket.    

Mit fogalmaz meg zseniálisan a klip számomra? Mindenkinek van kötele, amit gyerekkorától kezdve visz magával az úton. Biztosan sokféle kötél van, de úgy tűnik, mindegyik elég hosszú, hogy átérje a szakadékot. A boldogság erdeje a túloldalon van, és van, aki képes a kötelén átlépdelni odáig, ahol örömmel fogadják. Sokan pedig egyensúlyukat vesztve elvéreznek és a szomorúság folyójába esve kvázi élő halottként várják az idők végezetét. 

Min múlik tehát a boldogság? Kis leegyszerűsítéssel

A kötél: amit gyerekkorunkból hozunk, családi minták, önmagunk szeretete, önbecsülés. Ha szerencsénk van, jó masszív, vastag a kötél, amin könnyebb egyensúlyozni. Van viszont, hogy kisebb, kevésbé stabil - a jó hír, hogy ilyenkor is tudunk korrigálni, ha megtanuljuk ügyesen megtartani az egyensúlyunkat. Itt ér össze nekem a klip és az önismeret - nem lehetetlen boldognak lenni, de felkészülten kell nekivágnunk: ismerni a kötelünk jellemzőit és az egyensúlyérzékünket fejleszteni. És ha ezek megvannak, vár minket a boldogságerdő.

És a klipen túl: mennyire csodás metaforája a szomorúságnak a dalszövegben megénekelt "soha szárnyát se mozdító koromfekete pillangó". Ha átélted, ahogy áll az életed és áll a lelked, valószínűleg pont ezt a mozdulatlan feketeséget érezted. 

"AKI EBBE A JÁTÉKBA KEZD, AZ ELÉG HA EGYSZER VESZT.
JÖTT EGY HELYEDET ELFOGLALÓ KÜLÖNÖS HÓDÍTÓ: SOHA SZÁRNYÁT SE MOZDÍTÓ KOROMFEKETE PILLANGÓ."

És milyen csodálatos ez a szívszorító sor is, a csalódástól félő, megkeményedett szívből jövő üzenet a szerelempillangónak:

"FÉLEK, HOGY ÚJRA ŐRÜLT LESZEK. HÁT ENGEDD, HOGY INKÁBB ELFELEJTSELEK."

Van, amikor a szív már nem mer szeretni. Erről eszembe jutott egy mozgásterápiás játék, amit épp tegnap említettem az egyik kliensemnek példaként, később írok arról is nektek egy szösszenetet.