Gyász, Veszteség

A lélek törik, a szív hasad, az agy körbe-körbejár. Hibáztatjuk a világot, magunkat, másokat. Aztán sötét felhő borul ránk, a bánat felhője... 

Nem tudjuk megúszni, hogy életünk egy pontján veszteséggel kelljen szembenéznünk. Ez lehet egy szerettünk, az egészségünk, az állásunk, egy álmunk elvesztése. Veszteségélmény az is, amikor hónapról hónapra egy csíkot mutat a teszt vagy ismét sikertelennek bizonyul a beültetés. Betegség, halál, gyász: nemcsak a halál, a haldoklás is kemény veszteségfeldolgozási feladat.

Véget érhet azonban egy boldog korszak az élet "rendes" menete szerint is: ballagunk, költözünk, diplomázunk, nyugdíjba megyünk. Ekkor bár nyílik egy új fejezet, az előzőnek az elmúlása szintén egyfajta veszteségként érhet minket. Pláne, ha hiányérzetünk maradt az elmúlt időszakkal kapcsolatban.

Tapasztalatom szerint esélyes a veszteségfeldolgozási folyamat elakadása akkor, ha korábbi hasonló helyzet tövisként befúródott a lélek legmélyére. Nem fáj a mindennapokban: "az idő begyógyította"... Majd jön egy hasonlóan fájdalmas élmény, oda üt, ahol a tövis betokosodott, és duplán fáj. Az új seb és alatta a tövis is - ez pedig nehézzé teszi, elakaszthatja a gyászfolyamatot. Ilyenkor újra és újra előtör a düh, esetleg örök télben ragadunk. Szintén nehezített gyászt eredményez, ha villámcsapásként ér minket a veszteség; igazságtalannak, érthetetlennek érezzük és/vagy tehetetlenek vagyunk. 

Ha érintve vagy és úgy érzed, elakadtál, FOGLALJ KONZULTÁCIÓS IDŐPONTOT.

Olvasd el a témában EZT a cikkemet.