"Ú-ú-úúúristen, ki ez a lány?" - cikkírás közben épp ezt dúdolgatom magamban, a két képnél más-más hangvétellel...
A két kép közti különbség (az öt éven kívül):
(1) JÓ PÁR ÓRA ÖNISMERET: közös munka mentálhigiénés szakemberrel, aki elindított az úton, majd családállítás, szomatodráma és pszichodráma - micsoda út volt! Pihenők vannak, de sosincs vége...:)
(2) TUDATOS TÁPLÁLKOZÁS: a lelkem bugyraiban kutakodva megtanultam, hogy azzal is kifejezhetem, hogy fontos vagyok magamnak, ha jó ételekkel táplálom a testemet - figyelek például arra, hogy tápláló reggelivel indítsam a napot, ami régen teljesen elmaradt. Javult az egészségi állapotom is, a korábban nem szép inzulinértékeim helyre álltak.
(3) SZÍNTANÁCSADÁS: az önismereti utam eddigi leglátványosabb eredménye a nőiségem belső és külső kibontakoztatása volt - azóta a ruhatáram annak eszköze, hogy fejezzem ki, mi van belül.
(4) SMINK, FÜLBEVALÓ: Most is simán elvagyok smink és fülbevaló nélkül (nem azoktól vagyok nő, hanem belülről), de élvezem, amikor kicsit "kikerázom" magam.
(5) TESTTARTÁS, MOZGÁS: egyenesebben, lassabban járok, a korábbi "dromedár" (...mások mondták! :D) mozdulataim egészen finommá váltak - az évek alatt rám rakódott szürke porrétegeket lesöprögetve pedig újra felfedeztem magamnak a táncot. :)
A belső változások sorolásának se vége, se hossza nem lenne - és most nem is ez a lényeg, hanem a belső változások hatására végbemenő változás a külsőn. Az az érdekes egyébként, hogy az első kép készültekor tökéletesen elégedett voltam magammal és az életemmel. Szerintem boldognak is éreztem magamat. Néhány év távlatából visszanézve viszont azt mondom, hogy az akkori szememmel az életemből és magamból úgy 90°-os szöget láttam, azóta pedig kb. 160 fokot. Bár korábban sok szempontból felülteljesítettem (éljen soká a maximalizmusom...:D), pár alapvető dologban azonban bőven alulmúltam az elégséges szintet: legfőképpen azt, hogy annyira se voltam fontos magamnak, hogy
Gyártottam is magamnak jó pár egyensúlytalanságot, amit aztán sorra kezdhettem legyőzni, például az inzulinrezisztencia torkából jöttem vissza anélkül, hogy sanyargattam volna magamat. A legfőbb dolog, amin változtatnom kellett: hogy fontos legyek magamnak. Még a tízparancsolat is azt mondja pedig, hogy
Csakhogy sok esetben mi magunk a sor végén kullogunk, és minden felebarátunkat jobban szeretünk önmagunknál - és ezzel meg is szegjük a parancsot, mert önmagunkat nem vagy alig szeretjük. LÉGY FONTOS MAGADNAK! A saját bőrömön tapasztaltam, mennyire kardinális pontja ez az életnek. Gyere és nevezz be velem egy "SORSVÁLTÓ"-ra te is. Biztosítsd be magadnak most az első IDŐPONTOT az igazibb önmagadhoz.