Válás, szakítás

Egy kapcsolat akkor ér véget, amikor nem állítjuk meg a romlását. Brutál nehéz ezt a pontot felismerni, mert legtöbb esetben úgy történnek a dolgok, mint az egyszeri békával*, aki észre se vette, hogy megfő a vízben. De már adott a helyzet, késő bánat (vagy épp micsoda megkönnyebbülés!) - az út most kettéágazik.

Ami pedig ezután jön, nagyban múlik például azon, hogy

• darabokra tört-e a szíved, vagy épp hiúságodban sérültél,

• a kongó űr marad utána vagy három síró gyerek (és egy kiskutya, meg egy fél ház).

Egy biztos, most nagyon mozog a lábad alatt a talaj:

• újra kell építened önmagad,

• átértelmezni az identitásodnak azt a részét, ami mellette épült,

• elköszönni az álmoktól, amiket együtt szőttetek, és

• el kell kezdeni máshogy megszervezni az életedet szép lassan (vagy épp gyorsan, mert a három gyereket etetni kell és különórákra vinni). 

Most még talán rá a gondolattól is rosszul vagy, de idővel aztán újabb kihívások jönnek: pártalálás, mozaikcsaláddá válás.

De most még szíved szerint megállítanád a világot egy kis időre, mert a lelked is áll. FOGLALJ IDŐPONTOT, hogy ne állj egyedül az időben:

• felszínre hozzuk a dühöt, ha az kell,

• átéljük a bánatot, ha az kell, és

• fogom a kezed az átmeneti időszakban, amíg sorba rendeződnek a betűk életed új fejezetének első lapján.

* Állítólag ha forró vízbe dobjuk a békát, kiugrik - ellenben ha hideg vízben feltesszük a tűzhelyre, a fokozatosan melegedő vízben marad, és szép csendben megfő.