Agyam eldobom

TE MILYEN SŰRŰN DOBOD EL AZ AGYADAT? DE ÚGY RENDESEN...

A legkedvesebb időtöltésem, amikor az agyamat eldobom. Nem úgy, hogy hitetlenkedem vagy bosszankodom valamin. Hanem amikor megszűnik tér és idő. (Nem tudatmódosító hatására, hanem színjózanul.) 

Ez különösen hasznos tevékenység például

túlagyalóknak, túlaggódóknak, túlszervezőknek, folyton készenlétben levőknek.

Nekem az egyik "agyeldobós kedvenc" a tánc. De ilyen lehet ízlés szerint például egy kiadós testmozgás, a kertészkedés, a meditáció, a zenélés és bármiféle alkotás is.

Nem ilyen viszont a TV bambulása, a facebook/insta pörgetése: ezeknél nem kikapcsol az agy, csak betompul. Ami persze szintén jóleső érzés lehet fáradtan munka után, így lehet létjogosultsága, de meg sem közelíti azt, amikor IGAZÁN ÉLÜNK. Az "agyeldobás"

Mikor nem tudod eldobni az agyadat? (1) Ha lazítás közben is folyton jár az agyad és nem tudod megállítani, vagy (2) ha úgy érzed, valamilyen okból kifolyólag eleve a lazítást sem engedheted meg magadnak.

Ez persze nem csettintésre megy. Emlékszem, amikor még maximalistaként és túlagyalóként feküdtem egy vezetett meditáción: jó diák szerettem volna lenni és gyorsan ellazulni, ezért nagyon azon voltam, hogy sikerüljön - de lehet-e aggyal AKARNI, hogy eldobjam az agyam? Azóta rájöttem, persze hogy nem, ez teljesen kontraproduktív... Aggyal a feltételeit lehet megteremteni: (1) dedikálni időt rá, (2) megtalálni, hogy mi az, ami jólesik, és csinálni - és ha nagyon nem megy, (3) utánajárni a blokkoló tényezőknek (szorongás, teljesítmény- és megfelelési kényszer oldása stb.) például egy SEGÍTŐ SZAKEMBER segítségével.