PANDA és SÁRKÁNY KETTŐSe

Ünnepnap van, ma érkezett a 300. Kisrigó-követő. 🥳🥰

Nincsenek egyébként számszerű céljaim ezzel a facebook-oldallal kapcsolatban, nagyon élvezem csinálni, mert érzem a felőletek áradó szeretetet a Kisrigó felé, ennél jobb és szebb eredmény nem is kell. Köszönöm nektek. ❤️

Tegnap beszélgettem valakivel, aki segített magamban rátalálni a Kisrigóig vezető útra. Elmeséltem neki, hogy a Kisrigó a legutolsó részletig mennyire én vagyok: a facebook oldal, a díszek, a kert, a szalagok és a vasvilla, a Kisrigó minden-minden eleme igazán nekem való.

Eszembe jutott egy őszi családi meglepiszülinap, amire csinos ünneplő ruhában siettem, az ajándék virágcsokorral és egy kartondobozzal - benne néhány asztaldísszel - magas sarkúban egyensúlyozva. Beléptem a helyre, és arcon vágott a felismerés (ez a jobbik eset, lehetett volna az ajtó is 😂), hogy mennyire élvezem én ezt így. 🌸 Saját kötésű virágcsokrot adok az ünnepeltnek és kipakolom az asztalra a saját készítésű díszeket (a saját termesztésű dáliáimmal). Lubickoltam és azóta is lubickolok a virágos létben. Nagyon sok erőt ad, amikor minden nehéz, és ezért olyan hálás vagyok. 🎀

(Ezt kicsit magamnak is írtam, hogy visszanézzem, amikor majd a 3000. követő érkezik. 😇)

Pont egy éve érkezett meg a 300. követő az oldalra, most 457-en vagyunk.

Egy kis közgazdászkodás...🤓 Ha számszerűen nézem, elég rossz évet futottam: míg a Kisrigó oldal 2023. augusztus 8-i elindításától 2024. február 9-ig fél év alatt jött 300 követő, most dupla annyi idő alatt fele annyi új követő érkezett. (Ha egyenesen arányosan folytatódott volna az első féléves trend, akkor most 900 körül kellene lennünk....)

Egy kis lelkizés...🪁 Két dolog miatt nem frusztrál a számok nyelvén borzalmas teljesítmény.

Ebben az évben rengeteg olyat tanultam, amit nem lehet számokkal mérni, plusz sok fel és le volt: egyfelől történtek szuper dolgok, többek közt az első esküvődekorjaim, a Sugarbird Flori kollekció vagy a kisrigós rádióinterjú, másfelől ugyanakkor az aszály sújtotta kertre rá se bírtam egy időben nézni, most decemberben pedig (hiábavaló erőlködésnek érezve sok mindent, plusz letaglózottan összesítve azt a rengeteg pénzt, amit eddig a virágozásba beleöltem), egy gyenge pillanatomban az egész mindent fel akartam adni és elhúzni valahova messzire - és mégis itt vagyok és lesz virág idén is. Pedig tényleg nem volt könnyű 2024 több szempontból sem. (De állítólag vége a két év Szaturnusznak...😇)

A másik, aminek örülök, hogy nem mentem bele a posztolási kényszerbe és az (egyre gonoszabb) algoritmusokkal való küzdelembe, nem erőltettem rá magamra azt, hogy írjak. Egy-két kivételtől eltekintve akkor írtam, amikor úgy éreztem, hogy igazán van mondandóm. Nem mindig megy könnyen az írás, pláne ha háborúk dúlnak az ember lelkében és/vagy sok a bizonytalanság körülötte, amiket egyáltalán nem, vagy még nem akar a nagyközönség elé tárni. Igazi jóleső luxus, hogy leginkább csak olyankor jelentkeztem, amikor szívből tudtam írni. Mert ettől marad meg az oldal őszintének. (Nyilván ezt azért tehetem meg, mert nem a virágozásból élek meg, máskülönben kicsit más lenne a koordinátarendszerem...)

Az egy évvel ezelőtti posztomban is egy kedves gondolattal emlékeztem meg James Norbury "Nagy Panda és Kicsi Sárkány" sorozatából, ami nagyon cuki és igen kedves a szívemnek. Most folytatom a sort és egy olyat kerestem, ami nagyon találó a jelenlegi helyzetemre. Ha címet kellene adnom a mostani időszaknak, egyértelműen azt kapná, hogy ÚJRATERVEZÉS. Az élet bizony cikkcakkban megy. Majd írok még ennek kapcsán, csak már így is hosszú voltam.