SUGARBIRD

A nagy dísz hátul valójában kettő: a komód tetején van egy hosszúkás, mellette pedig áll egy virágoszlop. Jól mutatnak, de én ezzel a kettővel voltam a legkevésbé megelégedve. Előbbinek van egy lelógó része bal oldalt, amit szállíthatóság miatt csak a kastélyban szerkesztettem hozzá, de az eltervezett leomló helyett inkább lelógó lett az eredmény. A virágoszlop meg tömzsibb lett mint akartam, a tetejét fokozatosabban elvékonyodóra akartam csinálni, de máshogy adta ki magát a lépés. Egyébként ez volt az utolsóként elkészült darab a virágdíszletből, és nyugalom telepedett rám, ahogy az utolsó szál virágot is beletűztem.

Technikailag a komóddísz rém egyszerű volt, az oázisba betűzögettem szépen sorra a virágokat olyan magasra, hogy kitöltse a komód és a kép alja közötti helyet (amit előzetesen, a helyszíni szemlekor előrelátóan kiméricskéltem). A virágállvány pár fokkal macerásabb volt. Kellett először is egy állvány. Ehhez beszereztem a lécet meg talpat meg facsavart, és gondoltam, prímán összerakom én. De egyszer csak Apu megjelent, és mint egy jó tündér, összefúrta-faragta nekem, hogy nekem csak az alkotással kelljen foglalkoznom. (Akkor rájöttem, hogy a barkácsolás rész nem is olyan pikkpakk egyszerű, mint képzeltem😄). A brutális mennyiségű virágtól, amit beletűztem, egyébként enyhén szólva "orrnehéz" lett, és bár megállt magában is a lábán, úgy voltam nyugodt, hogy a talpára plusz nehezéknek téglát teszek. Fontosnak tartottam a kastélyt óvni, úgyhogy a fémtalpra alulról filcréteget ragasztottam, Anya pedig ajándékok helyett téglát csomagolt nekem csomagolópapírba, hogy az éles nehezék-tégla nehogy megkarcolja a parkettát.